Lehet, hogy van egy út, ami innen indul, itt folytatódik és pont itt ér véget. Lehet, hogy az út mégis megnyílik előre, hátra, oldalra, és könnyű eltévedni rajta. Valószínű, hogy itt, ahol állsz, nincs idő.
Úgy tűnik, hogy ez egy tájkép. Fák és bokrok között kusza utakon bolyong a tekintet. Néhol felbukkan egy kapuszerű építészeti forma. Rejtély, hogy valós-e ez a helyszín, álomszerű vagy másvilági. Egyre inkább sejthető, hogy határmezsgye lehet valóság és túlvilág között, egy melankolikus, mégis idilli hely. Nincs festett ember. Az egyetlen látogató az, aki a kép előtt áll, és aki rálepne az útra, felsétálna a lépcsőkön.