A projektünk elsősorban a mindennapokban felmerülő saját magunkkal való vívódás érzését járja körbe. Az absztrakt formán keresztül semmi konkrétumot nem tárunk a néző elé, annak érdekében, hogy mindenki könnyen azonosulhasson ezzel az érzéssel. A forma körülöleli az őt megközelítő nézőt és egy interaktív játék keretein belül kapcsolatba is léphetünk vele. A forma és a hang kapcsolatával egy belső utazásra hívjuk az érdeklődőket.
A szobor belső gondolataink sokaságának fizikai kivetülését mutatja be, egyfajta absztrakt formaként.
Formai megoldása és textúrája maga az álom, gondolat, belső utazás fogalmait járja körbe, a tudatalatti egyfajta szimbólumaként, melyet egy absztrakt formán keresztül jelenítünk meg és a mi síkunkra helyezve
adtunk neki fizikai formát. Maga a szobor elszeparál minket a térből egy saját világba. A forma egyik, karra hasonlító részén egy billentyűzet található, amely lehetővé teszi a kommunikációt vele. A beírt szöveget hanggá alakítva küldi vissza a használójának, melynek lényege, amit beírsz a te gondolatod, tehát egy részed, így válik a szobor a te gondolatoddá is.
Hangban közreműködött: Szalai-Szabó Simon