Gondolataim pórázát földre ejtettem, így azok mind elrohantak tőlem, majd ezzel a vízióval tértek vissza hozzám. Épp ahogy az álmok kreációja is működik az agyunk által: apró részletek előbújása az ember saját emlékezetéből, legyenek azok filmben látott, vagy saját bőrön tapasztalt jelenségek. Ezeknek egy üvegbe öntése, felrázása, majd a kuszaság és értelmevesztettség élvezete, amelynek könnyedsége megszabadít minket a válaszok és mély jelentések keresésének feladatától.
A képeim elsősorban a gondolataimat és az érzelmeimet ábrázolják. Legtöbbször társadalomkritikus elemek jelennek meg a vásznaimon, néha a saját életemre való reflexiók is. Én magam gyakran nevezem a festményeimet „vizuális naplónak”. Sok negatív és egyformán pozitív élmény és érzelem ötvöződik a vásznamon szürrealista elemek formájában. Minden alkalommal, amikor egy festmény készül, nagyon élvezem, hogy milyen különböző álomvilágok alakulnak ki a gondolataimból.