Képeimen a sematikus „táji” elemek széthullanak, pszeudo tereket hoznak létre, amik alapvetően a virtuális világok alkotóelemeire, sokszögekre esnek szét. A poligonális torzítások mentén a különböző képi részletek, avatárok felbomlanak, ebben a torzulásban azonban nincs helye a nyílt sebnek, a testek megbontása mindvégig higiénikus és sima marad. A Jelenés című kép esetében a transzcendentális látomás tere összefolyik a korai videojátékok textúrakészletével és az online szerepjátékok létsíkján értelmeződik újra.
Munkáimat jellemzően a virtuális térbe való belépés, illetve az abban való hibrid létezés alapozza meg. Formavilágom fontos kiindulópontja a korai videójátékok grafikai megjelenése. Festményeim középpontjában poligonálisan torzított, sebmentesen csonkított, avatárok jelennek meg, amiket jellemzően sokszögekre bontott „táji” elemek szegélyeznek, a képsíkok között megjelenő hibák a virtuális illesztések pontatlanságaira utalnak. A Jelenés című kép egy 16. századi Szent Mihály szoborból indult ki. A két figura közötti harc az online szerepjátékok formáját veszi át, ahol a játékosoknak gyakran különböző hibrid szörny-lényekkel kell megküzdeniük. A transzcendens látomás, ami önmagában is egy, a mi létsíkunktól elkülöníthető térben létezik, virtualizálódik.